Készül az új Bogyó és Babóca filmsorozat

Igazi örömhír Bogyó és Babóca rajongóinak, hogy megkezdődtek a mesesorozat harmadik részének munkálatai. Biztosan sokan kíváncsiak a filmkészítés lépéseire, ezért a KEDD Animációs Stúdió rövid werkfilmekben mutatja be munkáját az érdeklődőknek.

Az első filmjükben a hangstúdióba kalauzolják el az érdeklődőket, ahol az előkészületekről és az új sorozatról M. Tóth Géza rendező-producer beszél, de láthatjuk munka közben Pogány Judit színművészt, Antonin Krizsanics rendezőt és Lukács Ferenc hangmérnököt is.


 

Hogyan készül Pogány Judit a Bogyó és Babóca filmek hangfelvételére?

A narrációra való felkészülés az egyszerűbb része a munkának. A mesélő szövegét nem húzom alá, az nem kap külön jelölést, mert a narráció a mesélés maga. Legfeljebb csak a vesszőket, pontokat erősítem meg. A szereplők párbeszédeire, szövegeire való felkészülés már izgalmasabb dolog. Mivel rendkívül sok figura szólal meg a mesékben, és szerettem volna a szereplők személyiségének megfelelő hangokat használni, rögtön a munka kezdetén színeket képzeltem a szereplőkhöz, mert engem a színek nagyon érdekesen befolyásolnak. Tehát minden figurához választottam egy színt. Bogyó és Babóca, a két főszereplő kék és piros színt kapott. A többi szereplőt a típusának, esetleg a méretének, temperamentumának megfelelő színnel húztam alá. Vendelt, a szarvasbogarat fekete, de vékony vonallal, a Barlangi Pókot, aki számomra szintén egy sötét figura, vastag feketével, a méhecskét sárgával, de szaggatott grafit színnel belerajzolva a sárgába, mert a sárga nem elég jól látszik, mint szín. Pihe, a lepkekislány rózsaszínes aláhúzást kapott.

Bogyó és Babóca

Bartos Erika rajzai is erősen befolyásoltak; fontos, hogy ő milyenre színezte az illető szereplőt. Emiatt a Kukac zöld lett, és ezért Ugri, a szöcskelány, akihez szintén a zöld szín illik, már cikkcakkos zöld vonalat kapott. Bonyolítja még a jelöléseket, hogy például a kanárikból egy egész család jelenik meg: Lenke, a lány, Kelemen, a fiú, és még három fióka, ezek között is különbséget kell tenni. Nincs annyiféle szín, ahány figura megszólal a mesékben, tehát néha azonos színeket használok különböző árnyalatokban, sőt különböző formákban.

A kanári család főszereplője Kelemen, ő az előző szereplőkhöz képest világosabb zöld színt kap, és hiába férfi, majdhogynem asszonyosan dallamosan beszél, ezért az aláhúzása is hullámos vonal lesz. Ha ugyanez megjelenik lányban, akkor a lány egy kicsivel följebb fog beszélni, kicsivel még dallamosabban, az aláhúzásban pedig a zöld hullám és pont, és újra zöld hullám és pont váltogatják egymást. S aztán jön a három különböző hangú kanári fióka. Az első megszólaló nagyon pici testet jelölő vékony, dallamos hangot kap, a következő még ennél is vékonyabb hangú, a legkisebbnek pedig még efölé kell mennie, tehát egészen fönt, magasan kell csivitelnie. Az  aláhúzásuk pedig zöld pontokból áll. A vékony hangokat sem lehet ilyen egyszerűen mint “vékony hangok”-at használni. Bizonyos mesékben egyszer csak előkerülnek a hangyagyerekek és a szúbogarak. Tehát a vékony hangok között is kell különbséget találni, hogy melyik tiszta, sima hang, és melyik karcos vagy recsegős.

Ez nagyon furcsa így kiragadva, de ha az ember a szituációra gondol és bizonyos színekkel és vonalformákkal automatizálja a figyelmét, akkor én például hiába olvasok éppen egy kékkel alá húzott Bogyó-szöveget, vagy netán egy aláhúzatlan mesélő szöveget, a tudatalattim már akkor is látja a következő színt, amire készülnöm kell. Így folyamatosan, tulajdonképpen megállás nélkül tudom mondani a szöveget. Néha az ember bakizik, ott leállunk és újravesszük. De egyébként képes vagyok az összes hanggal és a mesélővel együtt folyamatosan olvasni a szöveget.

BB_leggomb_660

Néhány évvel ezelőtt, amikor a második tizenhárom epizódot is fölvettük, egy szabad délutánomon érdekességként megszámoltam a megszólaló figurákat: nyolcvanhárman voltak. Ehhez még hozzájön a most felvett következő tizenhárom mese. Ezekben két új szereplő is felbukkant, a Hörcsög meg a Gomba. Igazán nem könnyű újabb és újabb hangokat találni. Azt is tudom, hogy némelyik hang nagyon hasonlít a másikra. De igyekszem, hogy ha egy mesén belül hasonló hangú figurákat kell megszólaltatnom, valamelyiket kicsit más irányba toljam el. Például Pihe, a lepkelány hangját, amikor Babócával egy mesében szerepel; mivel Babócáé egy sima, aránylag éles hang, Pihe jóval fölötte kell, hogy legyen, és nem csak vékonynak, hanem levegősnek kell hatnia. Ha pedig ugyanebben a mesében megszólal Szellő, a szitakötő, aki szintén törékeny és vékony lány, akkor az ő hangja egy picivel alákerül az előzőeknek, és egy fokkal még levegősebb lesz. De közben váratlanul megjelenik Milla, a hóbogár, aki szintén lány és még levegősebb és még sérülékenyebb, sőt olvadékonyabb. Ő viszont az előzőekhez képest mélyebbre kerül, okosabb lesz, átgondoltabb és még náluk is levegősebb, de mindenképpen lágy és lassú beszédű.

Szóval rakosgatom a hangokat jobbra-balra, le-föl, recsegtetem, kisimítom, levegősen, pattogósan, netán lökdösve. Vagy nézzük a vízicsiga hangját: ennek a megformálásához megkeresem a főszereplő csigafiú, Bogyó hangját, akinek a hangja hasonlít ugyan a saját hangszínemhez, de egy kicsivel azért duzzogósabb, gyerekesebb, ahhoz képest a vízicsiga, Csiga Csaba hangja kicsit följebb kerül és egy kicsivel “vizesebb” lesz, legalábbis a szándékom az, hogy Bogyóénál “vizesebb” legyen a hangom (más esetekben a hangmérnök feladata, hogy “egy kis vizet” tegyen a hangra, de mi ilyen jellegű trükkök nélkül dolgozunk). Tehát nem könnyű a feladat: a mesélő hangjával együtt most már nyolcvanöt figurára és hangszínre kell gondolni, készülni.

Az otthoni munka nagyon fontos számomra, amikor egyedül vagyok és csönd van körülöttem, bejelölöm a színeket, aláhúzom a szövegeket, néha még hangokat is próbálgatok. Az első oldal tetején lejegyzetelem, hogy abban a mesében hány szereplő van és milyen színek tartoznak hozzájuk, és ahhoz képest tudom aztán tologatni az egymáshoz hasonló hangszínű figurákat, hogy abban a mesében kiknek kell különbözni egymástól. Szóval azért ez egy folyamatos dekázás, de a színész számára szerintem lubickolás a játék sok-sok lehetséges árnyalatával, ami hangban kell, hogy megjelenjen. Nagyon-nagyon élvezem!

  
Címkék: