fekete-fehér, magyar-svéd-izraeli játékfilm, 114 perc, 2014 Svédország, 1945. A huszonöt éves Miklóst a többi holokauszt-túlélővel együtt ápolják egy kórházban. Tüdőbeteg, orvosa fél évet ad neki, de ő addig is szeretne szerelembe esni. Elküldi ugyanazt a levelet az országban lábadozó összes magyar-zsidó hajadonnak, 117-ig meg sem áll. Néhányan visszaírnak neki, akik közül a 19 éves Lilivel értik meg egymást a legjobban. Többi levelezőpartnerét dobja, és igyekszik mihamarabb személyesen is megismerni Lilit.
Gárdos Péter filmrendező 2010-ben írta meg holokauszt túlélő szülei egészen elképesztő szerelmes történetét Hajnali láz című regényében, amely nagy siker lett, kiadási jogáért egymásra licitáltak Londonban a külföldi kiadók. A két szülő, Miklós és Lili a bergen-belseni koncentrációs táborból kiszabadulva egy-egy svéd rehabilitációs táborba kerültek, majd egymástól több száz kilométerre, teljesen ismeretlenül levelezni kezdtek. Történetükből fiuk filmet rendezett, ugyancsak Hajnali láz címmel.
A szerző így vall a történetről: „1998. augusztus 4-én éjszaka olvastam először a szüleim levelezését. Több mint 50 éve íródott leveleket tartottam a kezemben. Pár nappal korábban halt meg az apám, és nem sokkal utána elkezdtünk szembenézni a hagyatékkal. Úgy véltem, nem véletlen, hogy megkaptam ezt az addig soha nem bolygatott levelezést a mamámtól. És az elhatározás akkor éjszaka megszületett bennem: kötelességem, hogy ezt a szerelmet valamiképpen megörökítsem. (…) Ez a történet arról szeretne szólni, hogy a halál után is van élet, és hogy szigorúan tilos feladni. Arról szeretne szólni, hogy a szerelemhez nem csak jogunk van, hanem bizonyos körülmények között kötelességünk szerelmesnek lenni. Hogy a csodák itt vannak velünk, bennünk.”
