A Madárkák főhőse a 16 éves Ari, akinek egyik napról a másikra felborul az élete. Az angyalhangú kóristafiúval anyja közli, hogy Reykjavikból egy isten háta mögötti halászfaluba kell költöznie apjához, akit évek óta nem látott. Ott nem csak a papa alkoholproblémájával szembesül, hanem azzal is, hogy mennyire megváltoztak gyerekkori barátai. Az egyre reménytelenebb helyzetben Arinak nincs más választása, mint kiállni magáért és komoly döntéseket hozni, hiszen előbb-utóbb fel kell nőnie.
Az izlandi mozi új ígérete, Rúnar Rúnarsson második nagyjátékfilmje az ártatlanság gyermeki állapotából a felnőtté válásig ívelő utazás, mely a kamaszkorról és a szeretetről szól egy tönkrement apa-fiú kapcsolat tükrében. Helyszíne egy apró, mindentől távol eső izlandi halászfalu, ahol az évnek ebben az időszakában soha nem megy le a nap. Ezen a mágikus és vad szépségű helyszínen, az állandó világosságban játszódik a változás örök érvényű, mégis egyedülálló története.
A rendező rövidfilmjeivel már tengernyi fesztiválszereplést tudhatott maga mögött, amikor 2011-ben Cannes-ban bemutatták Tűzhányó című debütáló játékfilmjét egy nyugdíjba vonult, házsártos halászemberről. Második filmje, a Madárkák legfontosabb erényének az izlandi építészeti sajátosságok és tájak izgalmas bemutatását tartották a kritikák, az éjszakákat a helyi- és időszaki adottságoknak megfelelően nélkülöző dráma képi világát dicsérve. A film zenéjét a Sigur Rós korábbi tagja, Kjartan Sveinsson szerezte, a vágója többek között a Lavina és Lars von Trier Nimfomániás dolgozott a Madárkákat megelőzően. A filmet torontói premierjét követően San Sebastianban a legjobb filmnek járó Arany Kagylóval jutalmazták, elnyerte az Ezüst Hugo-díjat, de a legjobb film díját kapta Varsóban, Sao Pauloban és Thessalonikiben is.