A Barátság mozi idei első Csajos estje a családból hozott viselkedési normákkal, a szüleinktől örökölt mintákkal, azok életünkre gyakorolt hatásával foglalkozott. Tamás-Zaka Dóra tanácsadó szakpszichológus előadásában többek között beszélt arról, milyen szerepek, szabályok, határok léteznek a családban, de szó volt a kommunikáció fontosságáról és arról is, milyen hatással vannak ránk az akár generációkkal korábban történt családi traumák.
A család az első szocializációs kapcsolatrendszer, amelyet megismerünk, itt tanulunk meg sok mindent, ami későbbi életünkben hatással van ránk. A jól működő család stabil, biztonságos, kiszámítható, a kapcsolatok a bizalomra épülnek, a családtagok beszélhetnek a problémákról, az érzelmeikről. A család rendszerében léteznek szerepek, mindenkinek van feladata, vannak kimondott és kimondatlan szabályok, közös célok, szokások, rítusok, amelyek minden családtag számára elfogadhatók. A családi hierarchia – bár kell, hogy létezzen, hiszen alapvetően a szülők felelősek a gyerekekért – nem jelenti azt, hogy valaki uralkodik a többieken. Igaz az is, hogy a döntéseket a felnőttek hozzák, de ha megfelelően működik a kommunikáció, a gyerekek is elmondhatják a véleményüket.
A jól működő családban kapott mintákat épp úgy magunkkal hozzuk, mint a rosszakat – ezek aztán okozhatnak egyszerűbben vagy nehezebben kezelhető gondokat a párkapcsolatokban, ha két különböző szokásokkal rendelkező ember találkozik. Nem mindegy például, hogyan készültünk gyerekként a karácsonyra – említette Tamás-Zaka Dóra: moziban voltunk-e addig, míg a szüleink a fát díszítették vagy együtt választottuk ki a fenyőt, de vita tárgya lehet akár az is, hogy felállhatunk-e az asztaltól, mielőtt mindenki befejezte volna-e az evést, vagy hogy a fogkrémes tubust a közepén vagy a végén nyomjuk. Eltérő lehet a családi tapasztalásunk a fizikai és lélektani határokról: másként gondolkodhatunk például arról, hogy bemegyünk-e egymáshoz a fürdőszobába, a vécébe, becsukjuk-e és melyik ajtókat csukjuk be a lakásban, vagy hogy meghívunk-e barátokat magunkhoz? A családból hozzuk például a pénzügyekkel vagy a nyaralással kapcsolatos elképzeléseinket: közös legyen a kassza vagy sem, és mindig együtt megyünk-e szabadságra vagy kaphat-e a párunk erre lehetőséget a barátaival is.
A családban látott minta befolyásolja magát a párválasztást is – hangsúlyozta az előadó: a szüleink kapcsolata, az, hogy hogyan fejezik (vagy nem fejezik) ki a szeretetüket egymás iránt, mintává lesz, ezt utánozhatjuk vagy éppen az ellenkezőjét is kereshetjük felnőttként. A kapcsolatainkat a családi traumák is befolyásolják: a kutatások kimutatták, hogy a nagyszülők által elszenvedett tragédiák az unokákra is hatással vannak. A családfánkat vizsgálva felismerhetjük ezeket a hatásokat is, és dönthetünk: feltesszük a kezünket vagy elkezdünk azon dolgozni, hogy ne adjuk tovább a rossz mintákat. Nem könnyű ezt megtenni, de lehetséges és érdemes – hangsúlyozta a szakember. Hogy hogyan? Figyelhetünk tudatosan magunkat, hogy a már felismert rossz szokást nem ismételjük, egy kiegyensúlyozott, jó kapcsoltban segíthet ebben például a párunk is. Nem szégyen szakemberhez fordulni, és végigcsinálni egy terápiát, vagy elmehetünk családállításra is, de vannak olyan módszerek, amelyek a tudattalan traumák feldolgozásában segíthetnek, ilyen többek között a hipnózis.
Bármelyik utat választjuk is, mindenképpen legyünk türelmesek, adjunk magunknak időt a változásra – emelte ki végül Tamás-Zaka Dóra: sokáig éltünk a családunkban, ahonnan magunkkal hoztuk a „batyunkat”, nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni a rossz szokásokat, mintákat.
Az estre jegyet váltó nézők a beszélgetést követően a Gátlástalan örökösök című angol vígjátékot láthatták. A történetben egy kétségbeesett testvérpár megpróbál halálos beteg nagynénjük kegyeibe férkőzni annak reményében, hogy a házsártos vénség rájuk hagyja több millió dollárt érő ingatlanját. De hamarosan további, ugyancsak az örökség után ácsingózó rokonok is feltűnnek a színen…
