Idén áprilisban ünnepeli a világ William Shakespeare születésének 450. évfordulóját. A Barátság mozi a Shakespeare’s Globe színház három előadásával emlékezik meg a zseniális angol költő-drámaíróról, az egyetemes irodalomtörténet egyik legnagyobb hatású szerzőjéről. Két népszerű vígjátéka, az Ahogy tetszik és a Sok hűhó semmiért mellett a talán legismertebb művét, a Rómeó és Júliát vetítjük három áprilisi szombaton, 18 órai kezdettel, és a színházi hangulatot fokozandó, az előadások közben szünetet is tartunk.
William Shakespeare életútja csupa rejtelem, az életművére vonatkozó adatok jórészt bizonytalanok – leghíresebb verssorainak hitelessége is kétséges. Már azt is kétségbe vonták, hogy ő írta-e mindazt, amit az ő neve alatt ismerünk. E sok bizonytalanság ellenére William Shakespeare a leghíresebb és a legnagyobb drámaíró, a világirodalom egyik legnagyobb alakja, szonettjeivel pedig a szerelmi líra egyik klasszikusa, aki a kezdetet jelentő Tévedések vígjátékától két évtized múltán az életművet befejező költői játékig, a Viharig mint drámaíró s egyben az egész évszázad legnagyobb angol költője jutott el.
Az anyakönyvi bejegyzések szerint 1564. április 23-án született Stratfordban, és 52 évvel később ugyanezen a napon, ugyanitt halt meg. A két dátum közötti életrajz csupa találgatás, alig vannak benne biztos támpontok. Apja birtokos bérlő volt, sűrűn váltogatta mesterségeit, egy időben például kesztyűkészítő volt, máskor azonban kereskedelmi tevékenységet folytatott, néhány évig kisvárosuk polgármestere is volt. De hogy Shakespeare a kisiskolás kor (vagyis a város nyilvános latiniskolájának elvégzése) után 18 éves koráig hogyan élt (és ha tanult, mit tanulhatott), nem tudjuk. Az bizonyos az anyakönyvi bejegyzés alapján, hogy 18 éves korában megnősült. Felesége, Anne Hathaway nyolc évvel volt idősebb nála. Néhány hét múlva egy lányuk született, valószínűleg ez indokolta a sürgős házasságot a túl ifjú férj és a hozzá képest már idős feleség között. A következő három évben további két gyermekük született, egy fiú és egy leány. De hogy házasemberként Shakespeare miből és hogyan élt, megint nem tudjuk.
A hivatalos iratok szerint 1586-ban, 22 éves korában vadorzásért ítélték el (lelőtt egy vadat Sir Thomas Lucy, a helyi földesúr vadaskertjében – később a Windsori víg nők békebírójában figurázta ki ezt a földbirtokost). Shakespeare a büntetés elől elhagyta szülőhelyét – legközelebb azonban csak 1589-ban találkozunk a nevével Londonban. Hogy a közbeeső esztendők hogyan teltek el, erről évszázadok óta találgat a tudomány és a képzelet. Mint oly sok angol fiatalember, talán ő is a hajózással próbálkozott. Matróz is lehetett, kereskedő is – egyesek még kalóznak is képzelték. Annyi csaknem bizonyos, hogy járt Itáliában. Velencében játszódó színjátékaiban (Othello, Velencei kalmár) ottani helyismeretet gyaníthatunk. Valamelyest tudott olaszul, olasz novellákat ugyanis eredetiben is olvasott. Az olasz világ mindig érdekelte, vígjátékainak többsége itáliai városokban játszódik.
1589-ben (pénzügyi bizonylatok szerint) már színház melletti lóőrző volt Londonban. Minthogy akkortájt a hölgyek hintóban, az urak lóháton jártak színházba, az előadás alatt őrizni kellett a kocsikat és a lovakat. Ezek a lóőrzők ugyanúgy a színház alkalmazottai voltak, mint a színészek. A következő színházi díjazás már „contaminator”, vagyis „összerakó” minőségben illette. A contaminator az a színházi ember volt, aki a benyújtott drámák megfelelő részleteiből összeállított egy előadható színjátékot – vagyis dramaturg volt. A jelek szerint Shakespeare ekkor már értett a drámákhoz – hamarosan statisztálni kezdett, majd szerepeket is játszott, szükség esetén szerepeket is írt. A kilencvenes évek végétől előbb színész, majd rendező, később színigazgató volt, de mindenekelőtt drámaíró. Ekkorra már a kézről kézre járó kéziratos szonettjei a színészvilágban és a nézők körében is ismerté váltak, szerelmi vallomásait az ifjak szívesen olvasták fel hölgyeiknek – nyomtatásban azonban csak 1609-ben jelentek meg a szerelmi líra gyöngyszemei.
A bravúrosan verselő drámaszakértő már első vígjátékával – a Tévedések vígjátékával – bizonyította, hogy költői szövegeket tud adni a szereplők dialógusaihoz. Eleinte főleg olasz mintájú vígjátékokat írt, de 1595-ben, a Romeo és Júliával megkezdte következő korszakát – hivatalos udvari szerzővé vált. Valószínűleg udvari elvárásra írta a királydrámákat, a Tudor-ház trónra lépése előtti évtizedek véres krónikáját (de a Lóvátett lovagok is ebben az időszakban született).
1596-ban olyannyira népszerűvé vált a drámaíró-színész társulata, hogy kibérelte a korábban csak nyári színháznak használt Globe Színházat. A sikeres előadások nyereségéből nagyobb házat vett Stratfordban 1597-ben, sőt, földeket is vásárolt hozzá. Ekkor kezdődtek azok az évek, amikor leghíresebb és legnagyobb tragédiáit írja, s mellettük legcsillogóbb vígjátékait. Ha csak ezeknek az alkotásait írta volna, akkor is őt tartanánk az évezred legkitűnőbb színpadi szerzőjének.
1603-ban meghalt a nagy királynő, Erzsébet, és vele befejeződött a Tudorok polgárpártoló korszaka. Jakab királlyal visszatért a Stuartok feudális önkényuralma. Anglia (és az országgal együtt Shakespeare is) elkomorodott és megkezdte élete utolsó korszakát, a mindenből való kiábrándulás korszakát. Csalódottságról, keserűségről, a politikai élet korruptságáról szólnak utolsó vígjátékai, amelyek néha szomorújátékba csapnak át – a legszebb és legsivárabb tündérjáték, a Vihar sértett varázslója, Prospero is odáig jut, hogy bosszút állni sem érdemes, de még varázsolni sem, és a tündéri csodák között összetöri varázspálcáját. Anglia nagy drámaírója 1611-ben visszaköltözött szülővárosába. Szülei, felesége, fiúgyermeke ekkor már régen meghaltak, két leánya már férjnél volt, gyermekeik születtek. Otthon, a szülői házban élt élete végéig, de egyetlen drámát sem írt már. Pár héttel a végrendelete megírása után meghalt – 1616. április 25-én a stratfordi templomban temették el.
Halála után művei elég gyorsan feledésbe merültek – csaknem száz év múlva kerültek ismét színre. Híre ekkor került át a kontinensre (igazi méltánylása Lessing érdeme), a szaporodó fordítások, kommentárok, színpadi előadások az egész világgal megismertették. Hazánkban először a Romeo és Júliát adták elő 1793-ban Kun Szabó Sándor fordításában. A Hamletet és a Machbethet Kazinczy fordította le, majd a kor költői sorba vették az angol drámaíró műveit. Petőfi, Arany és Vörösmarty 1848-ban egyesültek Shakespeare összes műveinek kiadására, de a forradalom miatt csak hat drámát fordítottak le. 1860-ban alakult meg a magyar Shakespeare-bizottság a Kisfaludy Társaság égisze alatt, és 19 kötetben jelentette meg az angol drámaíró összes művét – azóta is folyamatosan születnek új Shakespeare-fordítások.
Kapcsolódó anyagok, források:
- William Shakespeare élete és munkássága a literatura.hu-n
- Shakespeare on the Internet
- A Wikipédia szócikke
