Székesfehérváron mutatták be Dézsy Zoltán SEUSO II. – A Seuso-kincsek rejtélye 2. című dokumentumfilmjét. A rendező két évtizedes oknyomozó munkájának köszönhető a bűnügyi riportfilm, amely az eddig ismeretlen tények feltárását célul tűzve, sok új tanúval ad újabb információkat a kincsekről, azok sorsáról. Az alkotókat és a résztvevőket Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte a Hiemer-házban tartott premieren, a filmet pedig május 4-én vetíti a Barátság mozi.
A Hiemer-házban mutatták be A Seuso-kincsek rejtélye című dokumentumfilm második részét, a SEUSO II-t. Cser-Palkovics András polgármester köszönetet mondott Dézsy Zoltán rendezőnek azért a gesztusért, hogy ragaszkodott a székesfehérvári filmbemutatóhoz. „Ez a film hiányt pótol, ennek a nagyon tanulságos, izgalmas, tragédiákkal átszőtt történetnek a hiteles bemutatását vállalja fel – miközben nem feledkezik meg arról a helyről, ahova kötődik. A ’96-os filmet a közmédia többször bemutatta, megjelent az interneten; a megtekintések száma is arról árulkodik, hogy a téma nagy érdeklődésre tart számot. Az a kiállítás is ezt mutatja, amit a Szent István Király Múzeumban 2014-ben rendeztek a hazakerült kincsekből: négy hónap alatt több mint 35 ezren látogatták meg. Azt az igényt jelzi egyértelműen, hogy a Seuso-kincsekkel foglalkozni kell egyrészt szakmai, tudományos tekintetben, másrészt pedig a kincsek útját követve” – fogalmazott Cser-Palkovics András, majd köszönetet mondott minden támogatónak és gratulált az alkotóknak. A polgármester elmondta, hogy a dokumentumfilmet a Barátság moziban tekintheti majd meg a nagyközönség.
Dézsy Zoltán a székesfehérvári kötődésekkel kapcsolatban elárulta, hogy a nagyapja itt volt huszártiszt – innen származik egyrészt a motiváció, a kötődés. Másrészt pedig az a tény indította el és támogatta a felvállalásában, hogy páratlan kulturális érdeklődés mutatkozott a „szobányi” kiállítás megtekintését illetően.
A dokumentumfilm nyersanyagát Dézsy Zoltán két és fél évtizeddel ezelőtt kezdte el gyűjteni. A Seuso-kincsek rejtélye című 1996-os film elsődleges feladatának a történet összegzését tartotta: a késő római kori, felbecsülhetetlen értékű ezüstlelet történetéről a rendező igazi kultúrtörténeti krimit forgatott. Sümegh Józsefről 1976-ban azt beszélték Polgárdiban, hogy hatalmas színezüst kancsókra, tálakra lelt: a férfi holttestét négy évvel később a család pincéjében találták, közel a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött állvány lelőhelyéhez. Egy Pápán raboskodó férfi azt nyilatkozta, hogy Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában együtt ásta ki a kincseket, amelyeket egy két méter mély gödörben találtak, két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet ezt követően eladogatták. A haláleset után az ezüstkincsek legközelebb 10 évvel később, 1990-ben bukkantak fel a New York-i Sotheby’s árverésén.
A második rész elkészüléséhez a tárgyak 2014-es hazahozatala adta a legnagyobb dramaturgiai fordulatot: a hallatlan érdeklődésnek köszönhetően a rendező a rejtély további feldolgozásához fogott. Ezt a munkát Székesfehérvár Önkormányzata is támogatta.
A filmben megszólal a tárgyak kiszállítására fölbérelt személy, több rejtélyes halálesetről hallhatunk, megismerjük annak a gyűjtőnek az életútját, akihez a meggyilkolt Sümegh Józseftől került a kincsek nagy része, valamint azok a gyűjtők is megjelennek, akiknél előfordult valamelyik tárgy, vagy találkoztak egy-egy darabbal, de nem volt tudomásuk azok értékéről. A fejezetek a Kincskeresők, katonák, a Seuso kincse és a Csempészek, befektetők, műkereskedők címet kapták.
(ÖKK – szöveg: Fraller Ildikó, fotó: Bácskai Gergely)
