2017. november 29-én, a Csajos est „Mert úgy kell nekünk a dicséret” mottója kapcsán meghívott előadónk, Falucskai Henriett klinikai szakpszichológus segítségével vendégeink többek között a pozitív visszajelzések, a kisebb-nagyobb sikerek és elismerések szükségességéről beszélgettek a Barátság moziban.
A szakértő szerint a megfelelő visszajelzések mentén alakul ki a korrekt önismeret, a sikereknek és elismeréseknek köszönhetően idővel tisztában leszünk a jó tulajdonságainkkal, erősségeinkkel, s így lassacskán megengedhetjük magunknak azt is, hogy észrevegyük a negatív tulajdonságainkat is. A folyamat természetesen már kora gyermekkorunkban kezdődik, az a gyermek, aki jó dicséreteket kapott, el tudja majd fogadni a kritikát is. Ha megszokja, hogy bár időnként kap negatív megjegyzést, de tudja, érzi, hogy azt a jóindulat vezérli, akkor felnőtt korában is el tud fogadni bármilyen visszajelzést.
És mi történik azzal, akit soha nem dicsérnek? A többség bizonytalanná válik, sokan pedig önmaguk „fényezésébe” menekülnek. Megerősítést szeretnének kicsikarni a környezetükből, pontosan azért, mert bizonytalanok, és vágynak az elismerésre… Gyakran ez a jelenség húzódik meg a lájkvadászat mögött is, belső stabil váz hiányában a pillanatnyi megerősítésekre van szükség.
A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a kamaszok vágynak a közösségi oldalakon a tetszésnyilvánítások tömegére. Sok felnőtt is úgy érzi, ez az a felület, ahol megkaphatja a napi betevő dicséretét, ezért mindent megtesz, hogy fényképeivel, posztjaival kicsikarja a lájk formájában érkező virtuális kalaplengetést.
A jó hangulatú, beszélgetős esten szó esett még az öndicséretről, a párkapcsolatban és a családban kapott dicséretekről és azok hiányáról, és az elismerések, tetszésnyilvánítások elfogadásának nehézségeiről. Az est – ahogy a korábbi alkalmakkor is – filmvetítéssel zárult, a résztvevők a Madame című francia vígjátékot nézték meg.
Majorné Kati
Fotó: Farkas Krisztián
